, fn, tt. sejt-ět, harm. szr. ~je. 1) Likacsok vagyis kis fiókok, vagyis ilyen fiókokból álló csoport, szövedék, a méhkasokban, melyekbe a méhek a mézet gyűjtik, vagy melyek néha üresen is maradnak. E szövedék viaszanyagból áll. 2) Átv. ért. hasonló szövedékek a növényi és állati testek szerkezetében. (Cellula, Zelle). Máskép különösebben ha csak egyesről van szó: sejtecs. 3) Így nevezik néhutt a szekrény fiókjait is, honnan e mondat: sok sejtje, rejtje van.
Minthogy a sejt szövethez hasonló, valószinü, hogy gyöke sej egy eredetű a sző szövet, és a sövénynek söv gyökével, t. i. a v és j mint rokon hangok fölcserélésével, mintha volna, szövet, szevet, sövet, sevet. Alakra egyeznek vele: lejt (főnév), böjt, sajt, rojt, bojt, melyeket l. saját rovataik alatt.