, (sej-d-ít) áth. m. sejdít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Valamit szagló érzék által megérez. 2) Félhomályos jelekből előre gyanít valamit, s mintegy megszagol. Amit sejdítettem volt, megtörtént. Nem tudom bizonyosan, de úgy sejdítem, hogy.... "A gyermek keserveit a nap elvivé magával, s ő nem sejdíté még, hogy vannak bánatok, melyeket egy éjnek álma el nem takarhat fátyolával." A Carthausi. B. Eötvös Józseftől. V. ö. SAJDÍT. Képeztetésre hasonlók hozzá: jajdít, fájdít.