, fn. tt. selejt-ět, harm. szr. ~je. Valaminek alja, hitványa, kivetni valója, mi nem bir azon kellékekkel, melyek lényegéhez, vagy czélirányához szükségesek. Némileg hasonló hozzá a köz nyelven divatozó mustra, midőn kivetni, a jobbaktól elválasztani valót jelent pl. mustrajuh, mustra vén lovak. A baromnak, gyümölcsnek selejtje. Az áruk selejtjeit külön választani.
Valószinüleg a német schlecht szóból módosúlt, mely a dán nyelvben slaet, slet.