v. SEGÉLL, (seg-él v. seg-éd-el) áth. m. segél-t. Egy értelmü a segít igével; de az esküvésben csak amazt szokás használni. Isten engem úgy segéljen! Hosszú hangzójánál fogva vagy azt kell gyanítanunk, hogy törzsöke segéd, melyhez az el v. l képző járulván alakult segédei v. segédl, s a d hasonúlásával a segéll, mint beszéll = beszédl; noha van beszél is a régies besze szótól; vagy pedig e szó csak egyszerü származtatással am. seg-él, mivel vannak más ily képzős igéink is, melyekben a megnyujtás nem két önhangzó vagy két mássalhangzó öszveolvadásából, hanem csak nyelvszokásból történik, pl. a met, vet, sik gyökökből, metél, vetél, sikál, így származhatott egyszerüen seg-él is. Hasonlók: a járdog, álldog, üldög törzsökökből járdogál, álldogál, üldögél, melyek a régieknél: járdogal, álldogal, üldögel stb.
Hogy egyfelől az al, ol, ěl, öl másfelől az ít (régiesen: ejt, ojt) képző hason értelmü igéket képeznek, erre nem hiányzanak példák, ilyenek: bűzöl bűzít, fájdul fájdít, piszkol piszkít; mocskol mocskít, rútol rutít, másol és másít (a régieknél mindegyik am. alterat; a másol ezen értelme: copiat, újabb időben jött szokásba). Ide tartozik a régies mutal, a mai mutat helyett.