v. SEGĚDELĚM, (seg-ed-el-ěm) fn. tt. segedelm-et, harm. szr. ~e. 1) Cselekedet, mely által másnak munkálkodásában részt veszünk, hogy czélját elérhesse. Segedelemért folyamodni, segedelmet nyújtani. 2) Akármiféle adomány, mely által másnak szükségeit födözzük. Pénzbeli segedelem. 3) Védelem, mely által mástól, valamely roszat eltávolítani törekszünk. A vízbe esett, a gyilkosoktól megtámadott ember segedelemért kiált. Mint fölkiáltó indulatszó ezt teszi: segítsetek! védelmezzetek! Ég a házam, segedelem! segedelem! Gyilkosok törtek rám, segedelem!
E név az edelěm (mély hangon adalom, néha odalom, pl. nyugodalom, lakodalom) összetett képző segitségével alakúlt, mely a neveket kissé hosszabbá tevén, újabb időben némely régibb szó példájára pl. veszedelem, veszély, más ragokkal cseréltetett föl; ilyen a jelen esetben a segély szó, melyben csak ély áll edelem helyett. Így lett engedelem-ből engedély, aggodalom-ból aggály; más röviditéssel győzedelem-ből győzelem, jövedelem-ből jövedék, nyugodalom-ból nyugalom, a régi diadalom-ból diadal stb. Egyébiránt ámbár az ad ed igeképzők rendesen nyilt hangzójuak, vannak mégis kivételek, pl. nyugodik, nyugodalom, nem: nyugadalom stb. minélfogva az egyhanguság mellőzése végett a tárgyalt főnév is igy irható, és ejthető segědelěm, s ekként találjuk a Bécsi codexben is: "Ha öt napokban nem jövend segédelm minekünk (Judith. VIII. Írva sègedèlm, melyben a codex irásmódja szerént è a mai rövid e, és e a mai é vagy ě). Ezt erősítik az ö-s codexek is pl. a Góry-codexben olvassuk: "Az imádkozóknak szent segödelm.