, (segéd-ige) ösz. fn. Így nevezik a nyelvtanban azon igéket, melyek egy más igének ragozásában a végett használtatnak, hogy az illető alapige módját, idejét, számát, személyét meghatározni lehessen. Ilyen a latinban a sum, eram, fueram, fuero, pl. amatus sum, v. eram, v. fueram, si electus fuerit, stb. a németben a bin, habe, werde, s ezeknek több időalakjai; nyelvünkben a tartós mult segédigéje: vala, pl. megy vala, ír vala; az előbbi multat segítő volt, vala, pl. elment volt, v. vala, a jövő segéd igéje: fog.