, (sëb-t-ěn) ih. Sebbel menve; sietten. Az ily képeztetésü határozók a mult időből származnak, pl. folyt folyton, ment mentěn, jött jöttön stb. E hasonlatnál fogva a seb elavult igéből lett sebtěn, mint a szintén elavult rök-ből röktön. V. ö. SEB, (2).