, (segéd-hangzó) ösz. fn. A nyelvrajzban önhangzó, mely nem tartozik a szó lényegéhez, hanem főleg a mássalhangzók torlódásánál könnyebb kiejtés végett szúratik közbe, pl. ,bölcseség szóban az e, mely nélkül ,bölcsség nehéz kimondásu volna. Ilyen ,iskola szóban az i, minthogy ,schola szó elején a két mássalhangzó a szokott magyar kiejtésnek nehézkes volna.