, (sëb-t-e-ben) ih. Siettében, futtában, hevenyében, hirtelen. A képzési nyelvhasonlatból gyanítható, hogy gyöke az elavult ige seb, mert épen oly alakú és értelmű, mint, röptében, mentében, keltében, siettében, futtában, melyek a múltidőből képződnek, s így oldhatók fel; midőn v. az alatt mig ment, kelt, sietett stb. V. ö. SEBTĚN.