, (seb-h-et) áth. m. sebhet-tem, ~tél, ~ětt, par. sebhess. Molnár Albertnél am. vulnerat, sauciat. Sebbe ejt, sebet üt, szúr, metsz stb. valakin v. valamin.
"Hat sebekkel akkor István vajda
Lovával egyemben megsebhetett vala.
Temesvári István 1569-ben (Thaly K. gyüjt.).
Az et (és eszt) képzővel egyesült h kóros minőséget fejez ki. V. ö. SEBHED.