, (seg-ít, régiesen: seg-ét, seg-ejt) áth. m. segít-ětt, par. ~s, htr. ~ni v. ~eni. 1) A működéshez szükséges erőnek hiányával levőt, vagy akármi másban szükölködőt, saját erejével támogatja, vagy a magáéból ellátja. Munkával, fegyverrel, pénzzel segíteni valakit. Az ügyefogyottakat, a szegényeket segíteni kell. Használtatik leginkább igekötőkkel: besegíteni valakit bizonyos hivatalba, szolgálatba; a nehéz testü embert fölsegíteni a kocsiba, a lóra; a magasról jövőt lesegíteni; kisegíteni valakit a sárból, hinárból; megsegít bennünket a jó Isten; biztos helyre elsegíteni a menekvőt; elősegíteni az ügyet; rásegíteni valakit a keresett hivatalra. 2) Önhatólag, tulajdonitó ragu viszonynévvel, másnak számára részvevőleg tesz valamit, hogy annak erejét pótolja. Nekem segíts, ne annak. Ha te most nem segítesz nekem, én sem segítek máskor teneked. "Kérlek tégedet en uram Istenem segéh ennekem. (Bécsi cod. Judith. IX. ,segéh régies alak ,segéts helyett; V. ö. ~S, (1).). "Mert valakinek kenyergünk csak papirossal segélnek. Levél 1555-ből (Szalay Ág. 400 m. l.). 3) On, ěn, ön ragu viszonynévvel. Segíts embertársadon, ha rád szorúl. Se magán, se másokon nem bír segíteni. Szegényeken, árvákon, kárvallottakon segíteni. Különösen a magára ható névmások mellett csak ezen raggal használjuk: Segítek magamon, segítsz magadon, segítünk magunkon. Segíts magadon, Isten is úgy segít (aide-toi, Dieu taidera). Midőn viszonynév helyett rajt az alanyszó, ezt személyragozva vonzza. Aki rajtam segít, az rajtad is segíthet. Rajtunk már csak az Isten segíthet. A legügyesebb orvosok sem segíthettek rajta.
Ha a segít igében alapfogalmul s eredeti jelentésül azt veszszük, hogy általa valamely erő hiányát saját működésünk, részvevő cselekvésünk által pótoljuk, vagy másnak munkáját előmozdítjuk, szóval, hogy a segítség által különösen másnak javára teszünk valamit, úgy a magyarból elemezve gyökre rokon a régies cseál, csiál, (csinál), továbbá cselekszik, és tesz igék cse, csi, te gyökeivel. Ennélfogva segít annyi volna mint, csegít, tegít azaz teveget és segél am. csegél, tegél, azaz tevegél, teddegél valamit másnak javára. Ez értelmezéssel egyezik a mit tehetek róla? nem tehetek róla, azaz, nem segíthetek rajta, v. ellene. Általán a tesz ige gyakran segítségre, közmunkálásra, részvevésre vonatkozik. Ide tartozik a régies tekél ma tökél ige is, melynek származéka tekéletes, tökéletes am. perfectus, tehát tekél = tegél, azaz, gyakran, sokszor, egész erővel, elhatározással tesz valamit, innen a régies megtökélni am. megtenni, teljesen bevégezni, és a szinte régies tekéletes (ma tökéletes) = tegéletes az, amit megtettek, melyen több tennivaló nincs, mely teljesen bevégzett. Egyébiránt V. ö. SEGÉLY; és TÖKÉLETĚS.