, (seb-h-esz-ik) k. elsőmult: sebhevék; 2-ik m. sebhed-tem, ~tél, ~ětt. Am. sebhed v. sebesědik. "Szivének bánatjának miatta megsebhevék és megkeseredék. Katalin prózai legendája. (Toldy F. kiadása. 235. l.). Máskép: sebhüszik (olyan alkatu mint vénheszik, vénhüszik).