, (seb-ěz) áth. m. seběz-tem, ~tél, ~ětt v. sebz-ěttem, sebz-ěttél, sebz-ětt, htn. ~ni v. sebz-eni. Sebet ejt, üt, szúr, vág, metsz, lő valakin, vagy valamely oktalan állaton, vagy növényen. Képes kifejezéssel: a belérzéknek, kedélynek, szívnek. léleknek némi bántalom által kinos fájdalmat okoz. Máskép: sebbel, sebheszt. Kedvesének halála mélyen sebzi a szivét. Vadászoknál sebzeni a vadat azt teszi: lövéssel vagy seréttel úgy érni, hogy az a kapott golyóval még tovább megy.