v. SEBĚS, (sëb-es v. sëb-ěs) mn. tt. sebes-t v. ~et, tb. ~ek. Mint a gyors haladást jelentő seb gyökből származó, am. gyorsan futó, repülő, rohanó, folyó. Sebes paripán nyargalni. Sebes röpülésü v. röpte madár. Sebes záporeső. Sebes patak, folyó. Sebes röptében, futtában. Sebes nyargalva, vágtatva. Sírt, mint a sebes eső. Gonosz hirnek sebes szárnya van. (Km.). Pázmánnál sebes tűz am. nagy lángú és nagy erejű tűz. "A nagy sebes tűzben a kemény kövek is folynak. (Pred. 1079. l.). Vadászok nyelvén sebes a fegyver (puska), mely a golyót vagy göbecset nagy erővel s mélyen vágja. Átv. az észnek élénk gyors menetelű működése. Sebes gondolat; sebes elme; sebes röptű képzelet. Rokonságait l. SEB, (2), alatt.