, (sav-ó) fn. tt. savó-t. Közönséges értelemben az aludttejnek savanyú leve, mely a tejfölnek elkülönítése után s turós részekből kiszivárog; különbözik tőle az iró, a tejfölnek vize, melyet a vajtól köpülés által választanak el. Szélesb ért. azon csipős ízü vizes részek, melyek a tejből hátramaradnak, ha annak zsíros részét le fölözve, a megmaradt turós részeket némi szerek, pl. úgynevezett oltó, vagy pedig sav (eczetsav, borsav) segítségével kivonják. Gyógysavó. Tehén-, juh-, kecskesavó. Az aszkórost savóval itatni. Híg mint a savó. (Km.). Savón hízott. (Km.). Gyöke a savik ige, melynek a savó részesülője. V. ö. SAVÓGYÓGYINTÉZET.