, (sav-ar) fn. tt. savar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendjéből; csészéje ötlevelü, fenekébe a magot bezárja; bokrétája nincs; anyaszála két-három, magva csigaformán kunkorodott. Tengerpartokon és savas mocsárokban szeret tenyészni, s elégett hamvai növényi savat adnak, honnan a neve. (Salsola). Fajai: kamborz, ballagó, rózsás, szaka, sós, epres, homoki, lecsepült, hamvas savar.