, (sav-any-ú) mn. tt. savanyú-t, tb. ~k v. ~ak. Savanynyal vegyített, savanyrészeket tartalmazó, s ennélfogva csipős, éles, metsző izü. Savanyú víz, bor, sör. Savanyú étel, becsinált, káposzta, répa, uborka, tej. Különösen gyümölcsöket illetőleg am. miben éretlenség miatt a kellő csukoranyag nem fejlődött ki, fanyar. Az éretlen szőlő, cseresnye savanyú. Ellentéte édes, miben a czukoranyag tulnyomó, honnan e viszonyok: édes alma, savanyú alma; édes bor, savanyú bor stb. Átv. rosz kedélyü, nem nyájas, ízetlen modorú, nem tetsző. Savanyú ember, savanyú kép, ábrázat, száj. Savanyún elhúzni a száját, mint aki savanyúba harapott. Savanyúba harapni, a kedélynek nem tetsző dologba kezdeni, kapni, avatkozni. Tájdivatosan, valamint több más ú (ű) képzőjü melléknevek ó-val (ő-vel) is ejtetik, savanyó, sőt túl a Dunán ezt is hallani: sónyó.