, fn. tt. sas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~sa. 1) A ragadozó vagyis orvmadarak legnagyobb, s legerősebb neme, a tág értelemben vett sólymok nemzetségéből; lakik Európa, Ázsia és Amérikában. Legkitünőbb faja a sárga v. parlagi v. sziklai sas (Steinadler), melynek csőrétől farkhegyig vett hossza majd két rőfnyi; vannak továbbá más fajok is, mint császári, csonttörő, fekete v. barna, pöttögetett, tarka, tengeri, réti stb. sas. A sasok sebesen és legmagasabbra repülnek minden madarak között; szemeik éles látásuak, honnan közmondatilag a messze, vagy dolgok mélyébe ható szemet sasszem-nek nevezik. Vénségökben megvedlenek, új tollaik nőnek, s mintegy megifjudnak. A sast kitünő tulajdonságainál fogva már az ős kor madárkirály czimmel különböztette meg. Közmondat: Sok sas, sok dög. Sast tanít repülni. Többet ér vén sas ifjú bagolynál. Sas legyet nem fogdos. Sok sasnak egy fészken nehéz megalkudni. Hogy a sas rúgja szét! Vén sas, mondják vigyázó öregre, ki félt szerelmet, pénzt. Megifjúl mint a sas, melyről azt is tartja a néphit, hogy a vénség miatt meghorgasodott orrát a sziklához veri, s kajmóját letörvén ifjúnak látszik. 2) Jelenti e madárnak képét a nemzetségi, vagy lovagrendi, vagy fejedelmi s nemzeti czímereken, zászlókon, pecséteken stb. Római, északamérikai, franczia, porosz sasok. Két fejü (német birodalmi, osztrák, orosz) sas. 3) Csillagzat az északi égen, mely több (számszerént 23) látható csillagból áll. 4) Képes kifejezéssel, költői nyelvben, a fellegvárakban lakott hajdani lovagok, nemes urak. Sasnak sas a fia. (Km.).
"Csak sast nemzenek a sasok.
Berzsenyi.
5) Átv. a keritések azon fa oszlopai, melyek a palánkfákat öszvetartják, s mintegy kiterjesztett sasszárnyakat képeznek, vagy általán az épületbeli bornákat, vagyis gerendákat öszvekötő, s együvé tartó lapos fa-oszlopok. 6) A hajósoknál valamely karikának fába erősítésére oly vas rudacska, melynek két hegyzett ágát összehajtják (előre már e két ág közé szorítván a karikát), s úgy összelapítják, hogy az szeg gyanánt lesz használható. (Kenessey Albert).
Legvalószinübbnek látszik, hogy a magyar e madarat erős suhogásu repülésétől nevezte el sasnak, melyhez hasonlók a szintén suhogó mozgásról nevezett sás, sáska, sólyom, sebes (celer), siet seet, sé, séd, Sió, Sajó. A görög αετος-t is Eichoff a szanszkrit at (ire, incedere) szótól származtatja. A szanszkritban eléforduló çaç gyök am. szökni, ugorni. Budenz J. szerént finnül: sääkse (nominativ. sääksi) am. falco milvus, osztjákul: sîves halászó sas.