, 1) (sátor-os) mn. tt. sátoros-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek sátora van, ki sátor alatt lakik, tartózkodik. Sátoros kofa, zsibárus. Sátoros hadak, vándor népek. 2) Sátorhoz hasonló födelű, árnyéku. Sátoros szekér, hajó; sátoros fa. 3) Bizonyos sátor lakóihoz tartozó. Sátoros társ. 4) Sátoros innep a zsidóknál, melyet ősz elején üllnek meg, emlékére a negyven éves bujdosásnak, midőn őseik sátorok alatt tanyáztak. A keresztényeknél jelent szoros értelemben vett innepet, melyet vasárnap gyanánt üllnek meg, különösen a karácsoni, husvéti, pünkösdi, és a római catholicusoknál az úrnapi és szűz Mária tiszteletére rendelt nagy innepeket is. E nevét valószinüleg onnan vette, hogy ezen napokon is, valamint vasárnapokon, némi vásárt is szoktak tartani. Vagy talán e napokon tartatni szokott innepélyes nagy misékre emlékeztet, midőn a pap a misének némely részeit sátor (baldachinum) alatt végzi.