, mn. tt. satnyá-t. Hitvány, sovány, nyomorék testü, aszott, veszendőben levő. Satnya gyerek. Mondják más állatokról, sőt növényekről is, melyek növésben elmaradnak, nem gyarapodnak. Satnya malacz. Satnya csemeték.
Alapértelménél fogva rokon a sanyar, sanyarodik, senyved, sinlik v. sinylik szókhoz; és alkalmasint a sany törzsből lett sanyt v. sany-ott, mint sanyik elavult igének mult részesülője (miként súnyik-tól: súnyt v. súnyott), mely törzsből a (Szabó Dávidnál, Simai Kristófnál) eléforduló, és hasonjelentésü sannyad ige is származott; s áttétellel (ny és t v. tt helyet cserélvén) sat-nya v. satt-nya. Így lettek hangáttétellel karany, kereny és tereny-ből: kanyar, kenyér, tenyér. V. ö. SATNYAD és CSENEVÉSZ.