, fn. tt. sátán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Bibliai nyelven, megbukott angyal, vagyis ördög, mint az emberi nem ellensége, s boldogságának irigye. És ha sátán sátánt űz ki, maga ellen meghasonlott. (Máté 12:26.). Különösen a megbukott angyalok, vagy ördögök főnöke, vagy képviselője. (Jób I.). Átv. ért. veszekedő, gonoszlelkü, ördöghöz hasonló tulajdonságu ember. V. ö. ÖRDÖG. Héber nyelven szátán (), arabul: saitán ellenséget, általán ellenkedőt jelent.