, v. SÁLSA, fn, tt. sásá-t. Mártásféle mellékétel. Szabó Dávidnál diósása = dióból készített csemege (befőtt). Megfelel neki a franczia sauce, melyet némelyek a latin salsus-ból származtatnak. Innen sása a magyarban is sós v. savas eredetre látszik mutatni. Figyelmet érdemel mandsu nyelven sasihan v. saszihan v. saszigan (Suppe, Brühe). Egyébiránt a föntebbi értelemmel eléfordúl a Müncheni codexben is. "Ki bemártja ő kezét én velem a sálsás tálba. (Márk. XIV.).