, (sar-ol) áth. m. sarol-t. Széles ért. növények szárait, hajtásait, ágait stb., éles eszközzel metéli. Különösen, sarló nevü eszközzel arat. Búzát, rozsot, árpát, füvet, nádat, kákát sarolni. Gyöke az élt, illetőleg metszést jelentő sar, mely legközelebb egyezik a szanszkrit csar (= metsz) gyökkel, továbbá a latin sarrio, sarculum, sarmentum és német Schere, scheren, scharren, scharf szók gyökeivel, s általán mind azon szókhoz rokon, melyekben a gyökhang r és az alapértelem metszésre, vágásra vonatkozik. Az első betühangnak rokon t-re változtával egyezik vele a magyar tarol. V. ö. SAR, (1).