, (sar-ol-ó) fn. tt. sarló-t. Nyellel ellátott félkörű vas szerszám, melylyel szoros ért. véve aratni szoktak. Búzasarló, nádsarló. Sarlóval füvet, gyomot aratni.
"Ne menj rózsám a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra. (Népd.).
Némi hasonlatnál fogva jelenti a félholdat. A hold sarlója már látszik. Legközelebbi rokona a saraboló. Gyöke azon sar, mely élt jelent, s törzsöke sarol. V. ö. SAR.