, fn. tt. saroglyá-t. Lajtorjához hasonló szerkezetű, rácsféle mű fából, különféle czélokra. Saroglya a szekéren v. kocsin, melylyel a szekér v. kocsi nyilt hátulját elzárják. Az ülést a saroglyához csinálni. Saroglyának vetni a hátat. Megereszteni a saroglyát. Továbbá a lóistálókban a jászol fölötti létra, mely mögé a szálas takarmányt teszik. Így nevezik a teherhordásra való létraforma eszközt is. Így értelmezi Molnár A. is: clathrum, gestatorium, feretrum, eine Trage. Saroglyán vinni a leölt disznót. Saroglyán köveket, fahasábokat hordani. Jelent továbbá rácsos ajtót, pl. mely némely tájakon a konyhák előtt van. Tájdivatosan: saraglya, sőt magashangon serěglye is.
Általán a saroglya lényegéhez tartozik, hogy rácsos szerkezetü, vagyis rovatosan öszveállított, egyűvé rovott léczekből, karókból stb. áll; minél fogva azon sar gyökü szókkal rokonítható, melyek rovásos metszésre vonatkoznak, milyenek sarol, sarló, sarabol; t. i. törzsöke sarog, s ebből lett sarogol, sarogló, sarogla s lágyítva saroglya, azaz, sarolt szálakból álló (mű). Igy lett a fúr gyökből furol, furogol, furolya, furoglya, furulya, furuglya, azaz, kifúrt fából való síp. A saroglya máskép: taraglya, melynek gyöke tar metszést jelent a tarol, tarló származékokban, s rokon a hasonló jelentésü sar gyökhöz. Hangra és értelemre egyezik vele a német Schragen, mely Adelung értelmezése szerént jelent fahasábokból öszverakott halmazt, vagy keresztben öszveszegezett léczekből álló szerkezetet, szóval rácsos müvet; de elemzése nem kielégitő, midőn azt állítja, hogy a schränken igéből ered. Khaldaeai nyelven Beregszászi szerént szoreg v. szerig am. a német Gitter (rács).