, (sar-k-al-at) fn. tt. sarkalat-ot, harm. szr. ~a. 1) Ösztön, sürgető inger. 2) Bizonyos nyiló testek azon része, vagy szerkezete, mely körül az egész forog, majd kinyilik, majd bezáródik. 3) A székelyeknél am. karéj. A kenyérből egy sarkalatot lemetszeni. 4) Átv. valaminek legfontosabbik része, alapja, mely az egésznek mintegy sarkkövét alkotja, arra tartalékmü gyanánt szolgál. Épület sarkalata. Alkotmány sarkalata.