, (sar-k-an-tyú-ka) kics. fn. tt. sarkantyúká-t. Növénynem a nyolczhímesek seregéből és egyanyások rendjéből; csészéje egy tagu, öt metszésü, szines, sarkantyús tövü (honnan a neve); bokrétája öt egyenetlen szirmu; bogyója vagy magva száraz, kérges taplós bőrü. (Tropaeolum). Van 1) kis sarkantyúka (tropaeolum minus); levelei paizsosak, kerekdedek; szirmai szálkahegyes végük; virága sárgás zölddel elegyes; köz nyelven: kis sárga tölcséres, sarkantyúvirág. 2) Nagy sarkantyúka (tr. majus), a kicsintől abban különbözik, hogy levelei ötszegűded pázsitosak; szirmai tompák; virágai nagyobbak, sárgák, narancsszinűk; szára kapaszkodó; köz nyelven: nagy sárga tölcséres, sárga felfutó, királyszín felfutó, spanyol sarkantyú.