, (sark-elv) ösz. fn. Elv vagy igazság, melyet a józan ész minden bizonyiték nélkül belát és elfogad, melyen más elvek és tételek sarkallanak; máskép: sarkigazság, sarktétel. (Axioma). Ilyen sarkelv a mennyiségtanban: amik egy harmadikkal egyeznek, egymás közt is egyeznek.