, SARJU, (sar-j-ú) fn. tt. sarjú-t v. sarja-t, tb. ~k v. sarjak. Általán, a levágott, vagy lekaszált növényszálak töveiből újra kikelő hajtás. Sarjú dohány, mely az első levelek letörése után újra nő. Különösen a lekaszált széna, vagy más takarmány tövéről másod, harmad ízben növő fű, vagy takarmány, pl. lóher. Átv. mondják második költésü madarakról is, pl. sarju csibe, sarju pulyka.