, (sar-j) fn. tt. sarj-at, harm. szr. ~a. 1) Általán a növények gyönge fiatal hajtása, ágacskája. A lebotolt fűz sarjai sürün nőnek. A fattyusarjakat lemetélni, kitépni. Ez értelemben gyöke a növésre vonatkozó sar, melyből sarang, sarangoz, sarjú eredtek. A j toldalékhang, mint az orj, marj, morj, tarj, fürj, eperj, szederj szókban. Rokon vele magas hangon cserje. 2) Jelenti a metsző eszközök, fegyverek legvékonyabb élét. Késnek, kaszának, kardnak sarja. Elkoptatni a borotva sarját. Ebből származik sarjaz, azaz, élesre fen. Gyökre rokonai ennek: sarol, sarló, sarabol, saraboló. V. ö. SAR, (1). 3) Tésztás étel neme, melyet libasülthöz készítenek a szakácsok, leánysarja; mintegy mellékétel (Garnirung), valamint a sarj többnyire mellékág. Leánysarjá-nak hívják, mert a konyhában szolgálóleány gyúrja.