, fn. tt. sárkány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) Szörnyeteg, melyet a mesés őskornak képzelete rémképül alkotott; szörnyü testü, szárnyas kigyó alakjában tüntetik jobbára elé, melynek tágas szája füstöt és lángot okad, s mérges lehelete mindent megöl. Szokott lakása föld alatti mély barlangban, vagy mocsáros, iszapos vizekben van. A népmesékben nagy szerepet viszen, kivált a garabonczás diákokkal űzvén vészhozó szövetséget. A mesék 3, 6, 7, 9, 12, sőt 24 fejet is tulajdonítanak neki. Hétfejü, tizenkétfejü sárkány. Sárkányt ölt az apja, néha a nemesi czímereken is eléfordulván, innen ama közmondat, s azt teszi: régi nemesember. Bibliai nyelven néha az ördög sárkánynak is neveztetik. 2) Átv. jelent igen mérges, ádáz, kegyetlen embert. 3) Kakas a puskán. 4) Ismeretes készület papirból, s papir-szeletekből csinált farkkal ellátva, melyet a gyermekek játék gyanánt szélben a levegőbe bocsátanak. 5) Különös tengeri halnem, mely némileg a mesés sárkányhoz hasonló. 6) Csillagzat az éjszaki égsarkon, mely harminczkét csillagot foglal magában. 7) l. SÁRKÁNYFEJ, 3).
E mesés rémállat neve, ha a magyar nyelvből akarnók megfejteni, talán a sár szótól vétetett, minthogy általán a népmesék a sárkányt iszapos mocsárokban lakni állítják. Kresznerics elemzése szerént = sár-kán öszvetett szó volna, mintha a sárnak kánját (fejedelmét) jelentené; Vid, mint Salamon király gonosz tanácsnoka felől az a hír maradt fönn, hogy sárkányt ölt az ecsedi lápban. Az is lehető, hogy a kány azon képző, mely a patkány, cziczkány szókban is van. Egyébiránt egyezik vele hangban és némileg értelemben is a görög δρακων, és latin draco, honnan az olasz dracone, orosz drakon, franczia dragon, német Drache, cseh drak stb., melyeket Kaltschmidt a szanszkrit dhvar v. dhvur (krümmen, drehen) görög τυρω, latin ,torqueo stb. szókkal rokonít.