, (sar-k-al-tu) fn. tt. sarkaltyú-t. Értelmére nézve l. SARKANTYÚ. Mi e szónak képzését illeti, törzsöke a nógató ösztönöző sarkal, melyből képződött sarkalt, s ebből sarkalló, lágyítva sarkaltyú, mint csikoltó csikoltyú, süvöltő süvöltyű, és több mások. A sarkalt törzsökben a t nyomatékos toldalék mint a rikolt, sikolt, üvölt, kurjant, és többekben.