, SÁRHIT, (sár-h-ít) önh. m. sárhít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Mondják különösen kanczalóról, vagy szamárról, midőn nemi ösztöne megindúl és párosodásra ingerli, máskép: sárhodik, sárhozik, sárlik, sárhat. Gyöke a higat jelentő sár, minthogy a sárhítás nyálkafolyással jelenkezik. A tehénről azt mondják: folyat, mi ugyanazon alapfogalomnak felel meg.