, (sar-k) fn. tt. sark-at, harm. szr. ~a. Máskép: sarok, t. i. némely ragozásokban emezt használjuk inkább könnyebb kiejtés végett, pl. sarokra, sarokból, sarokról. 1) A lábnak legalantabb fekvő, s hátul kevéssé kiálló része. Sarkából kivetni. Sarkával rúg. Sarkával fenyegeti az ellenséget, azaz, fut előle.
"Mint gyermeki játék csűrcsavarintóban
Sarkon forog egy vég, más szilaj ugróban.
Buda halála, (Arany J.).
Minthogy menetközben a sark nyomása rendesen legmélyebbre hat, innen jelent nyomot is. Sarkában járni valakinek. Sarkába sem léphetsz v. hághatsz. Átv. ért. sarkára hágni valakinek (megbuktatni akarni). Sarkában vannak am. üldözik. Állj a sarkadra = ne hagyd magad. Hátul kötöm a sarkad, a sark különben is hátul van, tehát tréfás fenyegetés. Sarkába szállt a szíve, futásban kereste menekülését. 2) A lábbelinek azon hátsó része, mely közvetlenül a lábsarkat fekszi meg. Csizma, czipő, saru, topán sarka. Félre, ferdére nyomni a csizma sarkát. Magas sarkú czipő. Patkós, vasas sarku csizma. 3) Mennyiben az ember sarkán szokott fordulni, innen átv. ért. jelenti azon forgót, mely körül az ajtó, kapu, ablak ki s be mozog. Ajtó, kapu, ablak sarka. Sarkából kifeszíteni a kaput, kivetni az ajtót. Szélesb ért. ami az egymástól elnyilható részek tövét öszvetartja. Könyv sarka, óra sarka, kés sarka, szelencze sarka. 4) Bizonyos alkotványnak, épületnek, térnek stb. szöglete, menynyiben fordulót képez. Útcza sarka, ház sarka. Sarokba szorítani valakit am. szögletbe, szük helyre, szurdékba. Továbbá jelent kerekdedséget, melyet a népies nyelvszokás különösen a beszédre alkalmaz. Sarokra mondott, kikanyarított beszéd. b) Jelenti azon két pontot, melyek körül valamely gömbölyü test forog. Föld sarka. Északi, déli földsark. Mennyiben az egész eget gömbölyünek képzeljük, átvitetik erre is. Északi, déli égsark. Világ sarka. Ehhez alkalmazva a delejtűnek is két sarka van, t. i. észak, és délszak felé hajló. A sark gyöke azon sar, melyből növésre, magasodásra vonatkozó származékszók erednek; különösen rokona a szálas terményt jelentő szár és szál. Képeztetésre hasonló a fark, mark, tork, derk, csürk, hurk szókhoz, melyek könnyebb kiejtés végett általán segédhangzót is vesznek föl: farok, marok, torok, derek, csürök, hurok. A sark a sarnak kinövését jelenti, valamint fark a farét, tork a torét, derk az elavult derét (truncus), hüvelyk a hüvelylyé alakított ujjat. Közelebbi rokonai Budenz J. szerént a vogul sirk, finn sarana, säränä (ajtósark); vogul seräk (sarok, szöglet), votják serek (u. a.), lapp csorro (szöglet), csorrok (szögletes). Ide sorozhatjuk a görög πτερνα v. πτερνη és πτερνις szókat is.