, (sar-ab-ol-ó) mn. és fn. tt. saraboló-t. 1) Aki sarabol, vagy mivel sarabolnak. Saraboló kertész, saraboló vas. 2) Azon eszköz neve, melyet szabatosan sarabnak kellene neveznünk, t. i. a sarab és saraboló oly viszonyban állanak egymással, mint a kaszab és kaszaboló.