, (sany-ar-ú) mn. tt. sanyarú-t, v. ~at, tb. ~k v. ~ak. 1) Sanyarral, azaz, kinokkal, szenvedésekkel, gyötrelmekkel járó; szomorú, keserves. Sanyarú élet; sanyarú böjtölés; sanyarú betegség, rabság, börtön. 2) Emberről szólva, aki szigorusága, keménysége által másokat sanyar, gyötör, kinoz, azaz, sanyaró. Sanyarú apa, nevelő, börtönőr. Képzésre hasonlók hozzá: nyomorú, szomorú, szigorú, domború, keserű stb.