, elavult fn. melyből sannyad, sannyaszt eredtek. Ezek értelménél fogva jelenti az állati testnek azon kóros állapotát, midőn fogy, soványodik. Rokon hozzá az életfogyasztó, testet rongáló jelentésű sany, melyből sanyar, sanyarú, sanyarít stb. származtak; továbbá a vékonyhangu senyv, s ehhez hasonlítva a sanny is eredetileg sanyv, sanyó, sanyú, mint köny, könyő, könyű, könyv, könny; szuny, szunyó, szunyv, szunny stb.