v. SIPKA, (csup-ka?) fn. tt. sapká-t. Különféle kelméből, és alakra szabható kisebbféle föveg; pongyolább nemű fejrevaló, mint a kalap, süveg, kalpag. Házi sapka; tapló sapka; úti sapka; papsapka; katonasapka; diáksapka; nyári, téli sapka; báránybőr sapka. Sapkán cserél süveget. (Km.). Máskép: sipka, sipak, mint kupka, kupak. Gyöngyösinél csapka.
"Hosszú tűzött zubon ruhájok ezeknek,
Bársony patyolatos csapkája fejěknek.
Molnár A. értelmezése szerént, török fövegecske. Egyezik vele a sajátságos szabásu lengyel czapka, miként a dsidások fövegét nevezik. Török nyelven sapka am. a franczia chapeau (caput-ból?) s kalapot jelent. A pehlvi nyelvben sopka am. fedél (Decke. Beregszászi).