, indulat-hang, mely fájdalmas érzést, és részvétet jelent a sajon, sajnos, sajnál, sajnálkodik, továbbá a sajog, sajgat, sajlódik származékokban. Hangváltozattal legközelebbi rokona fáj (mint foh-ász és soh-aj szókban is f és s egyeznek, s a fuvás és sohajtás mint erősebb lehelések kifejezései); továbbá rokona még a fájdalmasan fölkiáltó haj és jaj! ismét a sany gyök, melyből a szenvedésre vonatkozó sanyar, sanyarú, sanyargat, és családaik erednek, magas hangon seny, senyr, senyved, szen, szenv, szenved és a siny, sinylik, sinylődik (sin, sinlik, sinlődik). Valamennyiben alaphang a fájdalmas sohajtásnak, vagy sziszszenésnek, sziszegésnek s v. sz hangja. A mongol nyelvben esi így értelmeztetik (francziául): exelamatiou de repentir, de pitié (sajnálási, szánakozási indulatszó). V. ö. SZÁN, ige.