v. SEBĚS, (seb-ěs) mn. tt. seběs-t v. ~et, tb. ~ěk. Amin metszés, vágás, szurás, lövés, stb. által okozott seb van. Sebes kéz, láb, újjak. Sebes homloku vitéz. A székelyeknél jelent csipős ízüt is, pl. sebes turó, mely értelemben egyezik vele a mély hangu savas.