, SIRÁS, (sí-r-ás) fn. tt. sirás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szomorú vagy más indulatból kitörő hanggal egyesült könyhullatás, vagyis azon állapot, midőn valaki sír. Gyermeksirás. Sirással tölteni az éjet. Nem volt vége a sok sirásnak. A nők egyik fegyvere a sirás. (Km.).