, (süv-eg-ěs) mn. tt. süveges-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Akinek süvege van, aki süveget visel. Süveges legény, katona, hajdú, béres. 2) Amiben süvegek vannak. Süveges bolt. 3) Mint főnév tárgyesetben ~t, tb. ~ěk. Mesterember, ki különösen süvegeket készít, máskép: süveggyártó.