, (sü-t-ő) mn. és fn. tt. sütő-t. 1) Aki süt, vagy kinek foglalatossága, mestersége a sütés. Sütő, kenyérsütő, kalácssütő asszonyok. Ami leányunk jó sütő főző. Innen főnevül használva am. személy, ki a fenn említett munkát gyakorolja. Zsemlyesütő (Weissbäcker), bábsütő, kenyérsütő (Schwarzbäcker), czipósütő (Brodbäcker), kalácssütő stb. Németesen: pék. Mennél roszabb a sütő, annál több czipót igér. (Km.). 2) Égető, pirító. Sütő nap, sütő ragya, eső. Sütő meleg, szél. 3) Amit a sütéshez, vagy sütésnél használni szoktak, mely esetben az illető főnévvel összetett szót alkot. Sütőház, sütőkemencze, sütőlapát, sütődeszka, sütőszerszám, sütőlapoczka, sütőteknő, sütővas. 4) Főnévileg mind a sütéssel foglalkodó személyt, mind a sütőházat v. kemenczét (sütödét) értik alatta. V. ö. SÜT.