v. SÜLLYED, (süly-ed v. sülly-ed) önh. m. sülyed-t. Mondjuk tömör testről, midőn tartalék-alapjával együtt függőleges irányban alászáll, vagy, ha alapja szétnyilik, annak következtében addig merül, mig szilárd fenékre nem akad. Sülyed a ház, midőn alapostul mélyebbre száll. Sülyed a szinész, midőn a padolat egy része leszáll vele. Sülyed a hajó, midőn a vizet szétnyomva fenékig lehat. Földindulás, vagyis megnyilás alkalmával néha egész városok, szigetek sülyednek el. Sárba, iszapba sülyedt szekér. Elsülyed, megsülyed, belesülyed. Átv. és képes kifejezéssel am. erkölcsileg elvetemedik, alászáll. Vétkek, bűnök árjába, v. őrvényébe, gonoszságba sülyedni. Egyezik a mélyhangu suly szóval. Minthogy pedig a sulyos vagy tömör testek legkönnyebben a fajilag kisebb sulyú folyadékokban sülyednek alá; okszerüleg állíthatni, hogy e szónak gyökeleme azon su v. sü hang, melyet a higba merülő test ad. E tekintetben egyezik vele a szinte lemerülésre vonatkozó süp, vastaghangon sup gyök is, honnan a süpped, suppad származékok.