, (soh-aj-t) önh. m. sohajt-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Szivének mély, szomorú érzelmét sohaj által nyilvánítja. Gyakran sohajtani. Vágyból, fájdalomból sohajtani. Felsohajtani. Némely mellékneveket tárgyesetben vonz, pl. Nagyot, sokat, mélyeket sohajtott. V. ö.OHAJT, FOHÁSZKODIK.