, (sün-d-ör) mn. és fn. tt. sündör-t, tb. ~ök. Magát elvető, s másokhoz simulva hizelgő. Azon alapeszménél fogva, hogy a hizelgő magát lealázni, s mintegy megsunyni szokta, valószinű, hogy gyöke sün egy a suny igével. Képeztetésre hasonló a göndör, gondor, fondor, undor szókhoz stb.