, fn. tt. sótrá-t. Apró, fekete vadkacsafaj, melyet legnehezebb lőni. Minthogy e madárnak repülése sebes, és ide-oda csavargó, csapongó: innen valószinünek látszik, hogy egy eredetü a vékony hangu setre máskép serde szóval, mely szeleskedve sürgőforgót jelent. V. ö. SERDE; és SODOR, SODRÓ.