, (sur-ol-ó-od-ás) fn. tt. surlódás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szenvedő állapot, midőn a kemény testek szorosb érintkezés által egymáshoz dörzsölődnek. V. ö. SURLÓDIK. 2) Átv. ért. az erkölcsi vagy szellemi erők egymás közti megütközése, viszonyos ellenhatása. Surlódások a társas életben. Eszmesurlódás.