v. SÚR, 1) dörzsölés által okozott hangnak utánzása, melyből súrol, surlódik, és származékaik eredtek. 2) Sebes mozgást jelent ezekben: surran, suramlik, szerint, surján v. surgyán; lásd. SIR. 3) Viselik e nevet némely helységek, melyből Súrd, Surány szinte helynevek származtak. V. ö. SÓR.