, (sur-j-án) mn. tt. surján-t, tb. ~ok. Vékony, karcsu termetű, növésü. Surján fa, fenyű. Surján legény, leány, menyecske. A székelyeknél, s Erdély más vidékein is divatos szó.
Gyökre nézve vagy a sarj-hoz hasonlítható, mennyiben a surján termet a karcsu növénysarjhoz hasonló, vagy mindkettőnek könnyü mozgása, suhogó hajlékonysága vétetett köz alapúl, s e tekintetben rokonok hozzá a lenge fiatalt jelentő suhancz, suhanczár, suttyó, suttyogó, sütkő, süheder különféle tájszokási névváltozatok, továbbá a székelyes sorgyáz, az az, suhan, elsuhan. Képzett alakra hasonlók hozzá burján, bojtorján.